Doctor Parnassus és a képzelet birodalma

A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma egy gyönyörű szép mese, amiben Terry Gilliam a tudattalan mélyére ás, de ez nem fáj, mert közben elhiteti velünk, hogy csak játszunk. De jó, hogy ezt a filmet pont most mutatták be! A Doctor Parnassus és a képzelet birodalma az Avatar tombolása idején olyan, mint egy friss fuvallat, vagy inkább egy kijózanító oldalba bökés: ilyen az igazi fantasy, ilyen az igazi fantázia, és akárhány évig bűvészkedik is a kütyüjeivel James Cameron, ilyet sosem fog tudni csinálni, mert nincs meg hozzá a képzelőereje.

Terry Gilliam filmje csak abban hasonlít Cameronéra, hogy tele van számítógépes grafikával, de az egykori Monty Python-tag arra használja ezt az eszközt, hogy a minden mese velejét adó tudattalan tartalmakat megjelenítse a vásznon, míg Cameronnál a mélység kimerül a tenger fenekén kotorászásban.
http://m.blog.hu/ha/halfpecssquad/im...r-official.jpg

A Doctor Parnassus egy igazi nagy mese, ami az egyik legalapvetőbb lélektani kérdést boncolgatja játékosan: mi történik, ha szembesülünk saját, legmélyebb vágyainkkal? Ami a Sztalker-ben a szoba, az itt a vándorcirkusz tükre, melyen átlépve az ember saját képzeletének birodalmában találja magát. Míg Tarkovszkij figuráiban még volt annyi ösztönös bölcsesség, hogy visszahőköltek a küszöbön, a cirkusz hebehurgya nagyvárosi közönsége gondolkodás nélkül beveti magát a tükör mögé - nem ritkán tragikus következményekkel.