Téma: Az Artisjus beismeri bűneit

Sajnos nagyon lassan, illetve sehogyan sem halad az üres adathordozókra kivetett jogdíjsarc ügye, pedig már van az irányú kezdeményezés, hogy ez a csúnya intézmény megreformálásra kerüljön. Ennek keretében megszüntetni ugyan senki nem akarja azt, de legalább emberi mértékűvé tenni. Az ugyanis, hogy az adathordozó árát megduplázza a rá kivetett feltételezett lopási büntetés, mégsem járja. Ennek a milliárdos nagyságrendű összegnek egy jelentős részéről azonban maga az Artisjus is elismeri, hogy jogtalan, lássuk hogyan.
A jogkezelő publikációiban megjelent a GFK kutatási eredménye, ami azt mutatja, hogy az egyes adathordozókon milyen arányban vannak a különböző adatok. Feltételezzük, hogy ezek a számok valósak, tehát jól dolgozott a piackutató. Lássuk, jellemzően mi kerül az üres adathordozókra. Film, zene, fotók, szoftverek és külön kategóriát kapott az egyéb felhasználás. Ezek között lehetnek olyanok, mint például az adatok archiválása, vagy az egyes folyamatok köztes munkapéldányai. A számok majdnem magukért beszélnek, de végezzünk egy kis összeadást, és vonjuk össze a kategóriákat.
[align=left:s0acsh8q][align=center][img]http://m.blog.hu/mo/mover/image/maffia.jpg[/img][/align:s0acsh8q]
Láthatjuk, hogy a DVD és CD lemezekre jellemzően filmek, illetve zenei anyagok kerülnek, a média típusától függően. A digitális fotózás azonban keményen halad előre, és képes óriási tárterületeket emészteni a rengeteg sokmegapixeles kép, így a DVD lemezre történő archiválás egyre több ilyen korongot emészt fel. Így lehet, hogy a 2006-os adatokhoz képest majdnem megduplázódott az ez irányú felhasználás. Ugyanígy a technikai fejlődésben találhatunk arra magyarázatot, hogy miért nőtt a memóriakártyák felhasználása az audiovizuális területen. Egyre több lejátszó készülék alkalmas ezek fogadására, főleg a mobil szórakoztatás területén. Így növekvő felhasználásuk mindenképpen indokolt. Azt nem igazán tudjuk meg, hogy ezeknek a felhasználásoknak mekkora része az, amikor már egyszer lerótták a jogdíjat, és például a hang vagy képhordozó biztonsági másolása történik saját részre, például autóba, vagy mennyi anyag kerül rögzítésre televízióból. Sokkal érdekesebb, ha a maradék számokra vetítünk egy pillantást.
[/align]
Például arra, hogy az Artisjus maga is kénytelen elismerni: jelentős számban vetik ki a jogdíjat olyan nyilvánvaló esetekben, amikor az adathordozóra nem olyan anyag kerül, amire ők jogosultak volnának szedni. Például 2008-ban - a júliusi adatok alapján - a DVD-k legalább 16%-kára fényképek, szoftverek vagy egyéb adatok kerültek. Ezeknek semmi köze a jogvédő tevékenységéhez. A helyzet csak romlik, ha tovább nézzük a táblázatot. A CD lemezek esetében ez a szám 18%, a memóriakártyáknál 45%, az USB meghajtóknál 59%. Azaz ekkora mennyiségről ismerik el, hogy azokra a felhasználóknak nem kellene jogdíjat fizetni, de beleesnek a szórásba, azaz bűnhődnek mindenkivel együtt.
A százalékok önmagukban is súlyosnak tűnnek, de még félelmetesebbek, ha a pénzügyi számokat mögé tesszük. Ugyanis itt kategóriánként százmilliós vagy milliárdos tételekről van szó. Itt 10%-kos nagyságrendű hibás beszedés igen nagy számokat tud eredményezni. Mindezt a hibás beszedést pedig nézik az illetékesek évek óta. Eközben a magyar állam ennél sokkal nagyobb összegtől esik el, nem befolyó adók formájában. Hiszen az üres adathordozók forgalma tízmilliárdos tétel, csak éppen ez most a határ túloldalára folyik át, például oda, ahol elsejétől euróval fizetnek. Megint egy példa, hogy egy igen szűk kör gazdasági érdekei miként adnak jogi alapot sokak ipari méretű lehúzásának, és annak, hogy egy összeg megszerzése érdekében ennél nagyobb összeggel károsítsák meg saját országuk zsebét. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben már a bűnös is beismerő vallomást tesz, akkor milyen akadálya van a változtatásnak?



Szerző: movhu

Forrás : http://mover.blog.hu/